Tegnap megvolt a koncertünk. Az utolsó másfél hétben nem tudtunk próbálni mert egyszerűen nem volt olyan időpont, ami mindenkinek jó lett volna, ez kicsit aggasztott, főleg magam miatt, kellenek a próbák, a legnagyobb parám, hogy elfelejtem esetleg a szövegeket. Ezért én már napok óta nagyon intenzíven készültem, sokat, több órát énekeltem minden nap. Péntek délután mégis egy olyan erős izgulás-idegesség-szorongás lett rajtam úrrá, fel kellett hívnom Barnit, hogy megnyugtasson, meg ventillálni a lányoknak, akik szintén tök jókat írtak. Jól beöltöztem és tömegközlekedéssel mentem a helyre, nem akartam most kivételesen autóval menni, hogy ihassak azért valamit. A többiek már ott voltak, először a másik zenekar állt be, de iszonyú lassan, aztán meg mi, de hát kezdés előtt 15 perccel fejeztük be kb.
Közben befutott Barni, meg a lányok is, de közben kiderült, hogy ha hoztunk volna anyagot, akkor lehetett volna vetíteni mögénk. Felmentem a lépcső tetejére (ott volt térerő) a telefonomon összerakni valamit a Canván, de közben meg pont érkezett meg mindenki és üdvözöltek, picit még próbáltam valamit bindzsizni, de a telefonomon nem ismerem ezt a felületet, csak a gépemen használom plakátokhoz, flyerekhez, facebook eseményekhez stb, úgyhogy egy kicsit még idegeskedve próbálkoztam, aztán elengedtem. Közben mondta az ütőhangszeres srác, hogy akkor legalább egy képet vetítsünk ki, nincs-e valami régi, kerestem, és találtam egyet, ahol háttér volt nekünk vetítve a zenekar nevével, abból kivágtam csak a vetített részt, átküldtem a hangmérnöknek, és végül azt kivetítette, tök jó volt így, örültem, hogy valami lett.
A koncert végül szuperjól sikerült, ittam előtte egy rumot és az kicsit lelazított, nem szoktam amúgy, hogy teljes kontrollban legyek, de ez most jólesett. Dumáltam is aszámok között, ami most valahogy jobban megy, mint régen, meg nagyon cuki volt a közönség, vigyorogtak, táncikáltak, látszott, hogy élvezik, meg egyszerűen bensőséges volt a hangulat és áradt a szeretet. Utána csomó mindenkivel dumáltam, innen is volt egy olvasóm, aki mondta, hogy 15 éve Molnár Ilonka a legjobb barátnője, és hogy a munkahelyén kiszúrta, hogy egy kolléganője a blogomat olvassa, és ezen keresztül tudtak kapcsolódni. Nagyon tündér volt, örültem, hogy odajött, meg is ígérte, hogy jelentkezik majd privátban és várom nagyon! Ott volt Ivory blogger is, meg nagyon sok régi rajongónk, akiket még a régi koncertekről ismerek, a legtöbbjüket csak arcról, de mindenkire nagyot köszöntem, és látszott, hogy örülnek, hogy emlékszem rájuk. Volt egy fiatal pasi, aki Angliából jött haza a koncertünkért, és októberben is hazajött, amikor végül elmaradt, mert covidos voltam. És mesélte, hogy anno nagyon szerelmes volt belém, de most már sajnos (így mondta) van felesége, haha. És még egy csomó ilyen, annyi kedvességet és szeretetet kaptunk, hogy el sem tudom mondani, nagyon feltöltődtek a kis raktáraim, és a srácok is ugyanezt mesélték. Nagyon büszke vagyok magunkra, közben meg tudom, hogy nem magától értetődő, hogy emberek (135 fizetővendég volt) jegyet vesznek és eljönnek a szabad estéjükön meghallgatni, hogy mi mit klimpírozunk a színpadon másfél órán keresztül, nagyon hálás vagyok, hogy lehet ilyen csodálatos élményben részem. Többen is fotóztak és nagyon szép képeket kaptunk, ez is milyen kedves dolog.
Végül Olívval bulikáztunk még kicsit, aztán éjfél körül egy Tesla taxi hozott haza és beájultam az ágyba kb azonnal.
Kora délután Barni hazahozta Danit Vácról, hogy tudjak még kicsit aludni. Délután-este Danival voltunk kettesben, annyira cuki volt, és kérdezte, hogy ugye mindig én leszek az anyukája, ugye megígérem?
Most nagyon boldog vagyok.
